Egy átkozott fajról beszélünk, közismertebb nevükön vámpírokról. Történetük a rég múltra nyúlik vissza, egész pontosan a sötét középkorra vezethető, mikor elég sok zűrzavar volt a világban. A 14. század Európájában életre kelt a pokol, a népeket a királyságok közti háborúk gyengítették, a boszorkányokat üldözték, és a sok véres háborúnak, valamint a higiénia hiányának köszönhetően kitört a pestis, más néven fekete halál, mely több millió áldozatot követelt. Ezek következményeként élelem sem volt túl sok, a parasztok nem tudtak annyi gabonát megművelni, ami elég lett volna annak a sok harcosnak és népeknek a háborúk idején.

A szörnyű háborúk során egy német fejedelemség , Fanheiren hatalomra akart törni, ezért seregével célba vették a nyugatot, felkeltette figyelmüket Franciaország vidéke és városai. Napról napra beljebb jutottak a területre a lovas- és gyalogos katonák, hosszú csatározásaikat pár napos szünetek és taktikai megbeszélések, egyezségek követtek.

Fanheiren fejedelemség véreskezűségéről és könyörtelenségéről volt híres, ugyanez volt seregének az alapelve is. Senkinek sem kegyelmeztek, és még saját magukat is sanyargatták, ha arról volt szó. Kitartásuknak köszönhetően messzire eljutottak, azonban az éhség nagyúr volt a harcmezőkön. Egy napon, mikor a csatamezőről véresen és sérülten, ám győztesen távozott a sereg megmaradt része, Fanhairen nagyúr vezetésével (közel ötven fő), eltévedtek Franciaország erdősségeiben és nem találták a táborhoz visszavezető utat. Az erős testfelépítésű, harcos férfiak közel egy hétig bírták élelem nélkül a gyaloglást, de az utolsó napokban már képzelődtek és hallucináltak az éhségtől, az ötven fős csapatból már csak huszonöten maradtak. Bizalmatlanná váltak egymással és a társaikkal, mindenki gyanakodva figyelte a másik mozdulatait, de jól tudták, hogy egyelőre csak egymásra számíthatnak. Fanheiren fejedelem irányította őket, mikor az erdőből kiérve egy kisebb falura bukkantak. Az éhező férfiak kiguvadt tekintettel pásztázták a környéket, de egyetlen állatot sem láttak a közelben. Fejedelműk vezetésével betörtek a faluba és elfoglalták az útjukba eső, legközelebbi házat. Legnagyobb döbbenetükre az emberek már ott is éheztek, a katonák hiába fogtak szerencsétlenekre kardot, a parasztok nem tudtak élelemmel előállni. A katonák ekkor összenéztek és ugyanarra gondoltak mindannyian, olyan dologra, amire korábban sohasem. Lekaszabolták a családot és kannibál módon fogyasztották el a húsukat, majd ezt követően, ugyanezt tették a falu minden lakosával. Nem nézték, hogy gyerek vagy asszony, embertársaikban már csak táplálékot láttak.

Áldozataik között volt egy alakváltó család is, ahonnét egyetlen asszony tudott elmenekülni. Ő azonban látva a kannibál sereget, elborzadva átkozta meg őket. Fekete átkot szórt rájuk, mellyel örökre megpecsételte a sorsukat. Elkárhoztatta őket, hogy haláluk után élő halottként kelljen örökkön örökké élniük a földön és csakis a vér táplálja őket, semmi más. A sereg tagjai lassan már egymást is felfalták és csak a legerősebbek maradtak köztük életben. Fanheiren és maradék, tíz fős serege végül nem bírta tovább a hideget, és a kínzó éhséget. Minden élelem elfogyott, nekik pedig nem volt már erejük ahhoz, hogy tovább küzdjenek. Valamelyik erdőben lelték halálukat. Néhány nappal később, érdekes módon feltámadt a sereg és vezérük, majd az éjszaka folyamán egyre-előrébb és előrébb haladtak, hogy táplálékot találjanak. Csak fokozatosan jöttek rá, hogy mivé is váltak, hogy megváltozott az életük, az értékrendszerük. Már nem éreztek fájdalmat és fáradtságot, mindig hajtotta őket előre valami, rájöttek, hogy halhatatlanok.

A sötét középkor óta hosszú évszázadok teltek el, az Átkozottak vérszívók lettek, akiket a későbbi történetírok mende-mondák alapján Vámpírként emlegettek és egy erdélyi fejedelemség, Dracula nevéhez kötötték őket. Fanheiren és emberei megőrizték titkukat, a mondákon pedig csak jókat mosolyogtak. Az évek során alkalmazkodtak a környezetükhöz, megváltozott a mentalitásuk, igényesebbek lettek és mindig többet akartak. Rájöttek, hogyan változtathatnak át ők maguk is embereket, hogy ezzel növeljék csoportjuk létszámát.

Mára már egyre több vámpír van a világban, akikről nem tudnak az emberek, mivel az átkozottak titkolják létezésüket.

Bármelyik emberből lehet vámpír, ha egy Átkozott a harapás után megitatja őt a vérével. Kizárólag így történhet az átalakulás, csupán harapástól nem lesz valaki vámpír. Ha egy vámpír megharap valakit, akkor az meghal, kivéve, ha a vámpír nem dönt úgy, hogy életre kelti az áldozatban a bestiát.

Ez kedvüktől függ, van amikor felfigyelnek egy emberre, társra vágynak és ezért változtatják át, de az is előfordul, hogy pusztán csak szórakozásból teszik. Mindez az adott vámpír jellemétől függ.

Élő holtaknak is lehetne őket nevezni, mivel a szívük nem ver, nincs vérkeringésük, belső szerveik elcsökevényesedtek és összeaszalódtak. Bőrük sápatag és szürkés, ha találkoznánk eggyel, azt gondolnánk, hogy vérszegénységben szenved, vagy valami más egészségügyi problémája lehet. Szemeik valamiért vonzzák az emberek tekintetét, bármilyen csúnyák is sápatag bőrük miatt, egyes emberek mégis szépnek látják őket. Rendkívüli a kisugárzásuk, magukhoz vonzzák a táplálékuk hordozóit. A vámpírok gyorsak és kifinomult érzékekkel rendelkeznek. Rendkívül jók a reflexeik, képesek egy szempillantás alatt eltűnni, a következőben pedig feltűnni valaki háta mögött. Fürge mozgásuk, hajlékonyságuk és ujjbegyeik lehetővé teszik, hogy képesek legyenek a plafonra felmászni, esetleg fejjel lefelé lógni. Nincsenek telepatikus képességeik, nem olvasnak gondolatokat. Mindannyian vérrel táplálkoznak és kizárólag ilyenkor használják éles szemfogaikat. A vámpírok többnyire éjszakai életmódot folytatnak. Ez nem azt jelenti, hogy nappal nem mehetnének ki az utcára. Csupán azért kedvelik jobban az éjszakát, mivel nappal a Nap ereje könnyen megsebzi a bőrüket, és ezt nem túl kellemesen viselik. Ráadásul azt sem szeretik, ha az emberek megbámulják sápatag bőrüket. Ezért inkább éjszakai életet folytatnak.

A Vámpírok vezetője Fanheiren fejedelem, aki mai napig kiváló egészségnek örvend, de napjainkra már összeszedte magát, lecserélte középkori gúnyáit és úriemberként tűnik fel az éjszakában. Ő a legtapasztaltabb vámpír mindegyik közt. A kapcsolatot tartják egymással, titkolják kilétüket. Társasági lények, szeretik a közös vacsorákat és gyakori, hogy többen élnek egy helyen. Ennek ellenére nem függenek egymástól.

A vámpírok között van egy hierarchia rendszer, ez a következő:

I. Vámpír fejedelemség : Fanheiren fejedelem, ő a legerősebb mind közül, a többiektől megköveteli a tiszteletet.

II. Fejedelmi harcos : a hierarchia rendszerben Fanheirent követik a harcosai, akik közül az évek során sokan lemorzsolódtak, így mára már csak négy fejedelmi harcos maradt. Ők szabadon megalkothatóak, csak igényelni kell őket az adminoknál.

III. Vérgyermek : a néhány évtizede beharapott vámpírok, köztük vannak erősebbek és gyengébbek, ez a koruktól függ. Ők még képesek áldozataikat vámpírrá változtatni.

IV. Éjszülött: Ők az újonnan beharapott vámpírok, még nem tanultak bele a vámpírlétbe, néha ügyetlenek és sokuk áldozatul esik a Mecénások csapatának.

(miután elkeltek a vámpír fejedelmi és fejedelmi harcos rangok, utána a további játékosok első körben éjszülöttként indítanak. A játék minőségétől és mennyiségétől függően lehet fokozatosan előrébb jutni a ranglétrán, amit az adminok határoznak meg. Minél magasabb pozícióba kerül valaki, vámpírja annál erősebb és gyorsabb lesz.)

Különc lények, nem kedvelik sem az embereket, sem pedig az alakváltókat. A Mecénásokat és a Vérfarkasokat ki nem állhatják, számukra ők jelentik az elsődleges veszélyfaktort. Meddők és terméketlenek, ezért nem képesek szaporodásra.

Titkos helyszíneik